Dág

Weboldal

Az 1275. évi Dággal foglalkozó oklevél leírja Dág határait. Ekkor Sáp, Csolnok, Csév, Úny, Kirva, Epöl és Kövi határolják. Ezen határjárás említi az Esztergomból Dágra, a Dágról Fehérvárra, Budára és Kirvára vezető főbb utakat. Azt is megtudjuk belőle, hogy más esztergomi polgárnak, illetve dági nemesnek is voltak ezidőben itt birtokai.

Károly Róbert 1323-ban Pest vármegye főispánjának, Vitéz Sáfár János ősének, Istvánnak adományozta. E családtól Zsigmond király a XIV. század végén elvette a falut és Vörös Lászlónak adományozta.

Az 1332_37. évi pápai tizedjegyzék már jelentős egyházas helyként említi, plébánosát Miklósnak hívják, plébániája a veszprémi egyházmegye része. A tizedjegyzék szerint plébánosa 2 garast fizet.

1335-ben Dági Jakab és András esztergom-szentpáli háztulajdonosokról történik említés. 1364-ben Péter és Herman Dág birtokosa. 1415-ben Garai János közbenjárására visszanyerte a Vitéz család. 1472-ben Vitéz János érsek az esztergomi főkáptalannak adományozta a falut. 1481-ben is említik Dág nevét. Bár a későbbiekben nem hallani a településről, valószínű, hogy csak a török pusztítja el, az 1560-as évekig lakott hely. Az 1570. évi török adóösszeírás szerint \\\"Tág\\\" lakatlan puszta Sáp közelében.